Ferenc nevenapjára hamarjában készített versek

Feltetszett reggele Ferenc várt napjának

Ma, hogy a hajnalnak rózsái nyílának.

Tudom, hogy a múzsák e dicső reggelnek

Tiszteletére víg hangon énekelnek.

Én is azért, bátor Pindus zőld halmára

Erőtelen Múzsám még nem sokat jára,

Elkezdem énekem, tudván, az isteni

Felség hogy Múzsámat fogja segíteni.

Mint mikor lovait a nap elindítja,

Lehasad az égnek fekete kárpitja.

A köd szemünket vakító homályja

Sehol kék egünkön helyét nem találja.

Vagy mikor egy felhőt érő hegytetőnek

Zúgó üregiből a szelek kijőnek,

A bolyongó felhők egy seregbe gyűlnek

S kevés idő alatt tőlünk elrepűlnek.

Így ma amely öröm hajnal hasadtára

Napodat elhozta, melyet szíved vára,

Űzze el fellegét a komor bánatnak

S a gondoknak, melyek lelkedig béhatnak.

Az Úrnak ki, midőn fárasztjuk az eget

Kérésünkkel, reánk bő áldást csepegtet,

Minden veszélyek közt mindenható karja

Töredék egy élted óvja s oltalmazza.

Lásd, adnak az egek gazdag tavaszt s nyarat,

Lásd, a sarlós Ceres miként izzad s arat.

Légy soká részese a szőlő-nektárnak,

Melyet sok Bakhusok szomjúsággal várnak.

Végre ha e mostan felderűlt reggelnek

Éjjeli eljővén, napjaid eltelnek,

Míg fagyos testednek készűl csendes sírja,

A boldogok közzé az Úr neved írja.