Az énekek

Fébus A Hónortól, Pallástól és Hírtől kísértetve a Múzsákhoz

Fébus

Múzsák! kik a zőld Tempében

Múlattok a hegy tövében,

Jertek vígan énekelő

Lanttal elő!

Kezdjetek új éneket,

A most jött fő rendeket

Vélek tisztelvén.

Múzsák

Óh, mi nem hallottuk még,

Mely méltóságos vendég

Peng itten a Hír nyelvén?

Peng itten a Hír nyelvén?

Fébus

Itt országunk fő bírája,

Kit méltán tisztel hazája,

Eljött hazánk nagyjaival

S Károlyival.

Múzsák

Gróf Zichyt, gróf Károlyit,

A Thémis apostolit

Látja Pallásunk.

Fébus

Tiszteljétek énekkel!

Múzsák

Ekhózzon hát nevekkel,

Ekhózzon hát nevekkel

Örvendező szállásunk!

Örvendező szállásunk!

Fébus

Nohát hárfátok

Ha leraktátok,

Szedjétek kezetekbe.

Tágúlt húrjait

Hangoztassa itt

E kies berekbe.

Mondjatok mindnyájan tátott

Torokkal hangos vivátot,

S e két méltóság nevének

Zengjen Pinduson az ének.

Múzsák

Éljen Zichyvel

S kísérőivel,

Éljen Károlyink, éljen!

Mi térdhajolva

És kézcsókolva

Mind tiszteljük mélyen;

Azt kívánja e vivátunk,

Melyet az égre bocsátunk,

Azt kívánja Debrecennel,

Azt nemzetünkbe mindennel:

Hogy sok időkig,

Sok esztendőkig

Tartsa meg őket az ég!

Mert mindnyájának

Szíve hazának

Szeretetivel ég.

Fébus

Rekesszük mindnyájunkat nagyságtok kegyes szívébe.

Múzsák

Rekesztjük mindnyájunkat nagyságtok kegyes szívébe!

Élesztgessen bennünket annak szeretetivel.

Fébus

Óh, ne vessen el!

Múzsák

Óh, ne vessen el!

Fébus

Fedje Pindusunkat!

Múzsák

Fedje Pindusunkat!

Nagyságtoknak szenteljük fel mindnyájunkat.

1794. július 5.