A semminél több valami [1]

Amint mondják, kijött Patzkó

Présén egy istória,

Nem jó benne, úgymond Lackó,

A sok teketória.

Ha semminél több valami,

Csak probatio calami,

Mind az, ami.

Mért nem fogott hasznosabba,

Ami volna szükséges,

Nincsen az egész darabba

Egy vers is idvességes:

Sok vágott nyelvű mátyás itt,

Aki olvassa Mátyásit,

Csak, csak ásít.

Mind szerelmes és szúrdaló,

Sok ónfejűt megsérte,

Egy-két icce borra való

Kár az kegyestől érte;

Jobb vólna addig aludna,

Vagy verset írni ne tudna,

Ne hazudna. -

Így gúnyolák sok Zoilok

Érdemidet a porba,

Fel vólt húzva tompa nyilok

Nyelvek végén egysorba,

Melyeket az esztelenek

Az okosoknak ellenek

Hegyeztenek.

Én pedig a szebb lelkekkel

Temelletted kikeltem

És nagy nevednek ezekkel

Zőld borostyánt szenteltem:

Magam utánad azonba

A parnassusi templomba

Mentem nyomba.

Verseidről azt ítélem,

S mások is úgy ítélnek:

Hogy azokba, együtt vélem,

Vídám lelket szemlélnek;

Maga a „Csók” méltó volna,

Hogy minden szűz rádhajolna,

Megcsókolna.