[Aranka Györgyhöz]

Ne vesztegesd, ne vesztegesd

Az érdemes nevet rám,

Inkább egyébbel fejtegesd

Szíved javát, Arankám!

Tisztelsz, de aki engemet

Ugyan valóba esmér,

Oly kényesítő érdemet

Csekély eszemre nem mér.

Bár annyival nem kérkedek,

Amennyit énreám vetsz,

De mégis, ah, megengedek,

Mert véle úgy kecsegtetsz.