A Pindus

A zőld fákkal ékes Pindusnak tetején

A múzsák örömmel játszadoznak;

A gyönyörűségnek ezen boldog helyén

Szomorú bánatok nem lakoznak.

Itt szívet újító citerát pengetnek,

Mellyel minden búkat elkergetnek.

Itt zőld laurusból koszorúkat fonnak;

Melyeket a tudós főkre vonnak.

Vígságot újító szívek tehát jertek

A múzsák múlató seregébe,

A komor gondoktól megújulást nyertek

E gyönyörűségnek mezejébe.

Számkivet innen minden bút Fébus lantja,

Ha tudós újjaival megpattantja,

Önként rabjává lesz a szív Euterpének,

Ha sípjában hangzik ékes ének.

Innen hordja a hír kiterjedt szárnyával

A bőlcs férfiakat az egekbe,

Az egész világra hangzó trombitával

Fúvall dicsőséget nagy nevekre.

Így leve sok Flaccus, sok Naso, sok Maro

Dicső hirével az égen járó.

Így lettek sokan az élet örökösi,

Akik közt te is vagy, Gyöngyösi.