Nézd bár a nagy gályát, mely a tengeri örvényt
Szántja, hempelyget parta halomnyi habot.
A tenger felbuzdúl s mindjárt ontja haragját,
A gályát rontván, sok darabokra törik.
Kis sajkája mikor nem romlik parja alatt is,
A zúgó tenger habja eresztve kerűl.
Bár kincses kamarád bóltja dicsekszik arannyal,
Énnekem egy kisded s kurta szerencse elég.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论