ÚJ GÖRÖGORSZÁG

1825

A Múzsák s Charisok szép honját éjszaka fedte,

S templomi néma halál szomorú hajlékai lettek,

Büszke tatár lovagok patkói tüzelgtek az elszórt

Spárta, Athéne dicső körein már századok óta.

A földnek legszebb, legemeltebb népe bilincsben

Izzada; Solonnak szent hamvain égre sohajtva.

Mint mikor a vasból ordítva kiront az oroszlán,

S Núbia erdeiről iszonyún emlékezik és dúl:

Így riad álmából az eloltott hajdani Hellász,

Es Mahomet hadait tengerbe meríti örökre.

S íme, az ég kinyilék! százévek fedte porából

Felkele phoenixként maradékit védni Lykurgus,

S elszórt hamvaiból Marathon nagy bajnoki váltak.

Menjetek, oh Múzsák s Charisok, koszorúzva elejbek,

Hajdani napjaiban néktek tömjéneze Hellász.

[1827 körül]