HELMECZI MIHÁLYHOZ

Mit írjak, édes Helmeczim, neked?

Nemes tüzedről énekeljek-é,

Vagy ifjúságod ért gyümölcsiről

S baráti szíved érzeményiről? -

Ha én terólad gondolkodni kezdek,

Csak egyet érzek, egyet gondolok,

Csak azt, barátom! hogy téged szeretlek;

Csak azt: hogy édes a szelíd barátság

Még akkor is, ha csak képét öleljük

Annak, kit óhajt szívünk messziről.

Ím, gyüjteménykém vedd baráti keggyel,

Érezze ismét gyámoló kezed:

S láttasd világgal, mint már láttatád.

Kevés virággal szerzi meg Camoenám. -

Oh! elvadulnak a komoly szemektől

Áon mosolygó gyenge szűzei,

Mint a szerelmek édes istenei.

Te még virágzol. Dőlj szép karjaikra!

S az égi nektárt idd rózsás ajakkal.

[1815 körül]