WESSELÉNYI HAMVAIHOZ

Leomlom én is szent porodon, nemes!

A jókkal együtt könnyeket áldozok,

S hamvvedredet bús cyprusággal

Illeti Melpomeném zokogva.

Nem úgy jelentél meg te hazád egén,

Mint egy szökőfény, mely mosolyog s kivész,

Mint egy szivárvány, tarka párák

Kölcsönözött ragyogásaikkal:

Te, mint az orkán s mint az olympi láng,

Megráztad a gőztorlatok éjjelét,

S villámszavad megszégyeníté

A gonoszok s cudarok dagályát.

A jók csudáltak, mint az Egész javát

Titkon segítő mennyei tűneményt:

Neved, dicsőült Wesselényi,

Rettenetes vala és imádott.

Ritkán talál itt enyhelyet a derék,

A virtus útját szörnyetegek lesik,

Pályája küzdés; ámde végre

Talpa alá szegi a Chimaerát.

Mint hajdan a szép Aethra jeles fia,

Felbírtad ifjú karral az éktelen

Márványt; s atyáid pallosával

Győzödelem vezetett az égbe.

Tekints le hozzánk hős eleid közűl!

Lebegj körültünk, légy szeretett hazád

Védlelke, s oh, add vissza fényes

Díszeidet deli magzatodban!

[1810]