GRÓF TÖRÖK SOPHIEHEZ

midőn Goethe és Schiller munkáival ment Széphalomról Kázmérba

Aki a Múzsát veszi útitársúl,

Mint te, szép vándor, kies annak útja;

A hideg pólus s szomorú sirokkó

Díszt nyer előtte.

Táncoló Hórák, nevető Napaeák,

Tegzes istenkék koszorús Kegyekkel,

Szózatos lombok mosolyogva intik

Ott is örömre.

A magányosság rideg alkonyában

Paphius fényes csalatásit éli;

Égi népekkel repes andalogva

Kronos ölébe.

Schillered s Goethéd Geniussza lengjen

Véled és fáklyás keze fedje pályád;

Mágiás képek s arany álmodások

Fátyola lepjen.

S mely Zephyr Ámor jegyesét emelte,

Az vigyen Téged, felölelve gyengén

Vissza hívedhez bibor illatok közt

Aetheri szárnyán.

[1810]