AZ ÉN MÚZSÁM

Akit Cypris ölel s delphusi láng hevít,

Nem szállít ki hajót Bengala öblein,

Tajtékos paripát sem zaboláz keze

Harsány trombitaszón a hadi arc előtt:

Bájoltan heverész ernyeitek között,

Oh, édes Szerelem s píeri gyenge szűz,

S ott énekli vidám lanttal az isteni

Szépet, Jót s Amathus berke virányait.

Hippocrene szelíd völgye homályiban

Leltem gyenge korom kellemes édenét:

Ott leltem gyönyörű elmerülésimet

A szent lelkesedés s képzelet árja közt.

Nem mérkőztem arany lanttal az ó világ

Bámult dallosival; nem ragad énekem

A maeoni madár szárnyain ég felé,

Sem Pindár riadó himnusza repteként

A félisteneket zengeni nem meri.

Mint kis méhe csak itt, a vizerek körül

Döngécsel mezeink zsenge virágain,

Hol néktek, nemesek, ritka Kazinczy s Kis!

Bokrétát szedeget nimbuszitok közé.

Ti két Tyndaridák lettetek a magyar

Pindus fellegi közt, s hajnali csillagok

Hosszú éje után: én Philoméleként

Üdvezlém az arany nap piruló egét.

[1808 körül]