GLYCERE

Alkonyati homály terjed

A csillagok boltjára,

S pirholagos lánggal gerjed

Az esthajnal sugára.

Szűz Cynthia sárkányait

Fényszekéren vezeti,

S a Balaton hullámjait

Rubintláng festegeti.

Örömre int a természet

S ëltem tünő tavasza;

Szerelemre az enyészet

S Philomele panasza:

De én komoly szemet vetek

A hold ezüst képére,

S csak szomorú dalt pengetek

Hesperus intésére.

Túl jár elmém a Badacsony

Kies virulmányain,

Túl a rengeteges Bakony

Setétellő ormain.

Ott, hol zsenge érzéseit

Ifjú szívem gerjeszté,

S az öröm s bánat könnyeit

Legelőször ereszté.

Hol, Glüci! veled karöltve

Néztem az est csillagát,

S lelkem, örömmel megtöltve,

Itta Hébe poharát.

[1807-1808 körül]