KAZINCZY FERENCNÉHEZ,

Szendrei Gróf Török Sophia Antoniához

Repdező kényeink rózsát legelésznek

E tündérkert képein;

S ah, ezek a lelkesb csókkal elenyésznek,

Csak árnyékot adnak az ölelő kéznek,

S tűnnek a szem könnyein.

Te, kedves Amazon, Kazinczym szép bére!

Öleled a Múzsákat.

Öleld! a Charisok legszebbik testvére

A Múzsa karján szed a dísz kellemére

Legigézőbb rózsákat:

Rózsákat, melyek nem a Hórák fürtjein

Nyílnak és elhervadnak,

Nem a deli termet múló szépségein,

Hanem a lelkeknek édes kötelein

A Lethéig virítnak.

Teremts Idáliát s Áont Széphalmodon

Égi harmóniával!

Eros amaranthja leng majd homlokodon,

S béfed Áon Kegye virágpályáidon

Elysium bájával.

Vegyítsd Kazinczydnak kevély koronáját

Szelíd myrtus-ágokkal;

Csókold vissza képén tavassza pompáját,

S zendítsd meg körülte az élet lármáját

Szerelmes alakokkal.

Úgy folyjon életed, mint híved éneke,

Édes symphoniákkal;

Takarjon virtusod angyali leplege,

Legyezzen Amathunt ambróziás ege

Nyájas Etéziákkal.

[1809]