AJÁNLÁS

Mint a világnak hajdani díszei,

Csendes meződben rejted el éltedet,

Hogy ott magadnak s nemzetednek

Élj Eratód arany édenében,

Kazinczy! s mérész aetheri szárnyakon

Felleng sas elméd Delphi dicső egén,

A dithyrambok lángkörében

S a Kegyek életadó virányin.

Plátói nyelved s lelked idézte le

Hozzánk az ép íz szebb geniusszait;

Nyelved mosolygó Gratiája

Önti belénk Helikon malasztját.

Pólyádba’ paeán rengete tégedet!

Már ott tapodtál sok fene undokat,

Melyek zavarták Pindusunknak

Szent ereit s ege tiszta fényét.

Boldog vagy, Áon szűzei kedvese,

S nagy, mint hazádnak legnemesebb fia!

E két remek dísz kéri méltán

A Ganyméd poharát az égben.

Te lelkesítéd szunnyadozó erőm,

Kebledbe öntöm zsenge virágimat:

Iktasd dicsően tört utadra

Nyomdokidon lebegő Camoenám!

[Végleges formája: 1810]