MELISSZÁHOZ

Más tárogasson maeoni kürtöket

Alcid s Pelídes isteni tettein,

Fellengjen a dircéi harsány

Hattyu szerént az Olymptetőken:

Én itt, az elzárt béke homályain,

Itt, e romános Tempe vidámjain

Öntöm ki szívem gerjedelmét

Socrat ölébe Anacreonnal.

Ki tudja méltán festeni a huszárt

S bús arculatját harcai közt, midőn

A megzavart renden keresztül -

Rontja magát dühödő haraggal?

Ki tudja méltán ími az öklelő

Hajdú vivását, amikor a lovast

Dárdája szórja, s mennykövek közt

A meredek falat ostromolja?

Múzsám mosolygóbb tájakon andalog,

A csendes erdő boltjaiban szeret

Víg lantja zengni, s rettegéssel

Néz az erős hadak istenére.

A csergedő vízpartokon énekel

Vídám enyelgést s gyenge szerelmeket,

S tőled, tetőled, szép Melissza,

Kér koszorút epedő ajakkal.

Édes jutalmam verseimért te légy!

Tűzz egy virágszált barna hajam közé:

Nem kell borostyán, nem kiáltó

Pároszi kő nyugovó poromra.

[1800-1804 között]