AZ ÉN KEGYESEM

Az én kegyesem nem nemes,

De deli és szép,

Mint egy Gratia, kellemes.

Szíve tiszta s ép.

Félénk szeme nem mosolyog,

Csak dagadó melle dobog,

Midőn felém lép.

A módit ő nem ismeri,

Sem piperéit,

Ah, mégis oly szépen szedi

Könnyű lepleit!

Barna fürtje sodradéka,

Fátyola csendes árnyéka

Festi kecseit.

Szép, ha képén a szerelem

Rubintja pirul,

Szép, ha könnyét törülgetem,

S vállamra simul;

Szép, ha ölel, fohászkodik,

Színe százfelé változik,

S nyelve elnémul.

[1800-1804 között]