HORATIUSHOZ

Róma fenséges szavu Pindarussz,

Flaccus! eldőlt már az Olympig ötlő

Róma, s a roppant Capitoliumnak

Szent tüze elhunyt.

Ám te élsz most is! neved és Camoenád

A dicsőségnek tetején ragyognak.

A halandóság köde fel nem érhet

Fényes egedre.

Oh, te buzdítsd fel magas énekeddel

Gyenge Múzsámat! te emeld magadhoz

Lantomat! fűzd rá tüzes ömledésed

Aetherí szányát:

Hogy tehozzád felvigyen, és tevéled

Tíburod csendes ligetébe rejtsen,

Hol te olly sok szép örömet találtál

Blandusiádnál.

Ott taníts engem nemes érzeményid

Tiszta forrását huraimra csalni;

Ott taníts: mint kell az idővel élni,

S bölcsen örülni.

Ott taníts: nyúgodt megelégedéssel

A dicső virtus menedéköléből

A vad orkánok s habok üldözését

Nézni mosolygva.

[1803 körül]