KESZTHELY

Itt, a kék Balaton partja virányain,

Hol minden mosolyog, mint az aranyvilág,

Hol dús búzakalász rengedez a mezőn,

S a halmok koszorús oldalain ragyog

A százféle gyümölcs s a zamatos gerezd;

Itt a keszthelyi zöld parton emelkedik

A csendes Helikon. Jöjjetek, ó szelíd

Áon szűzei, és verjetek itt lakást!

Nézzétek, mi kies sorhegy ölelgeti

A tér telkeit és a vizenyős lapályt;

Itt leltek gyönyörű thessali berkeket,

Bércforrást, susogó völgyeket és homályt.

Gyakran múlatoz itt hínaras öblöken

Nereus, sáskoszorús nymphaleányival;

Gyakran zengeti itt Árion énekét

A hold fénye alatt gerjedező vizen.

S nézzétek, hol ama már feketült falak

Látszatnak, menedékváratok ott vagyon!

Ott vár títeket egy bölcs, s kebelébe zár

Egy nagy férfi, kinek lelke periklesi

Századnak született, s aki virágkorát

Rómának ragyogóbb színre derítené.

[1799-1804 között]