HORÁC

Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,

Zordon fergetegek rejtik el a napot,

Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,

S minden bús telelésre dőlt.

Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:

Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,

Villogjon fejeden balzsamomos kenet,

Mellyet Bengala napja főz.

Használd a napokat, s ami jelen vagyon,

Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd

Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod

Boldog csillaga tündököl.

Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,

Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.

Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,

Mint a nyíl s zuhogó patak.

[1799 körül]