GRÓF FESTETICS GYÖRGYHEZ [1]

Festetics! boldog, kit az ég kegyelme

Anyja méhében kijegyez magának,

S a szerencsének ragyogó ölében

Rengeti a sors.

S aki jóltévő kezeit kinyújtván,

Mint egy istenség, valamerre fordul,

Hinti áldását, s kebelében érzi

Tettei bérét.

Akkor írigylem fejedelmi kincsed,

Amidőn áldó kezeid kiszórják,

Akkor, oh, akkor vetekedve törnék

Véled az égre.

Mint te, olly gazdag vagyok én magamnak,

S mint te, oly forrón szeretem hazámat,

Ámde nincs kincsem, s csak ezen betűkben

Ömledez a szív.

[1798 körül]