ESDEKLŐ SZERELEM

Ím, a nap leereszkedik

Thétis bíbor keblébe,

S mosolyogva emelkedik

Luna szemérmes képe.

Az esti szellő fuvalma

Édes álmot lengedez,

Az ég békes, s nyugodalma

Hegyet-völgyet béfedez.

De ah, az én siránkozó

Szememre nem hullatja

Balzsamát az illatozó

Esthajnal csillagzatja!

Lehajtom árva fejemet,

De gondjaim felköltik,

S nyughatatlan kebelemet

Fájdalmakkal eltöltik.

Bágyadtságom ha bézárja

Néha fáradt szememet,

Kinyitja könnyeim árja,

S mossa halvány képemet.

Jaj, semmi nem enyhítheti

Sérült szívem sebeit!

Mert a szerelem égeti

Minden titkos ereit.

Csak nálad van gyógyító szer,

Te, ki azt megsebzetted,

Ki a szerelemnek ezer

Tőrét rám lehelletted!

Téged várnak kiterjesztve

Reszkető két kezeim,

Téged az égre függesztve

Sírdogáló szemeim.

Egy tekinteted gyilkosom

S boldogítóm tud lenni,

Szánj meg, Kegyes! légy orvosom:

Ne hagyj holtig epedni.

Süllyedek! nyujtsd karjaidat,

Míg el nem fogy életem,

Míg elhervadt ajakimat

Ajakidra tehetem.

[1797-1799 között]