VI. ÁMBÁR ÉGEK...

Az megvert gyermeknek szabad légyen sirni, Szabad sérült szivnek igy panaszolkodni.

1.

Ámbár égek,

Hozzád leborúltam,

Magam’ föláldoztam

Személyednek,

De bánom,

Sajnallom,

Nincs jutalma;

Ha porrá lészek is,

Bár elenyészek is,

Semmi haszna.

2.

Módi, látom,

Egy szivet megcsalni,

Mindenhez hódolni,

Tapasztalom;

Ezt tegye,

Szenvedje,

Kinek tetszik.

Nékem nem humorom

És nem lesz szokásom

Igy hódólni.

3.

Alkalmas tűz,

Mellytül elájultam,

És majd elolvadtam,

Szerelmedért

Hevített,

Epesztett

Csak szüntelen’,

Egyszer sem engedett,

Soha sem kedvezett,

Oh kegyetlen!

4.

Dido vólna

Mégis megszánhatna,

Vélem nem bánhatna,

Olly képtelen’,

Szivében,

Kedvében

Bezárhatna,

Ennyi sok próbára,

Ezer sok átkokra

Meg nem csalna.

5.

Elég légyen

Már ennyit szenvedni,

Éretted kinlódni

Elég légyen;

Látod az

Ki igaz,

Melly hiv légyen.

Hogy ha nem szereted,

S tovább is megveted,

Bizony szégyen.