XCVII. NINCS MÓD BENNE, MÁSÉ LENNE...

(FELELET)

1.

Nincs mód benne,

Másé lenne

Eggy szivem, csak egyhez hív,

Ne higyj mindent,

Nem vagyok szent

Ugyan, de vagyok hiv sziv!

Pillantásid,

Gondolatid

Mindenben megfogadom;

Hogy tisztellek,

És szeretlek,

Mi haszna már tagadom?

2.

Bár az halál

Előttem áll,

Azért én nem változom,

Habár élek,

Szegény lélek,

Ugyis hiven áldozom;

Sem föld, sem ég

Hogy ebben vég

Légyen, azt meg nem éri:

Ellenben azt,

Nem hiv s ravaszt

Az Isten is megveri!

3.

Próba lettél,

Próbát tettél,

Mert régen próbáltalak:

Jól is tetted,

Megszenvedted,

Mostan azért áldalak!

Vélekedtem

S kételkedtem,

Aztat recognoscálom;

Néked ezzel

Hogy vétettem,

Már holtig revocálom.

4.

Bátor sorsunk

Nehéz dolgunk,

De egymásért tűrjük el;

Szenvedéssel

S az üdővel

Kelhet ollyan csillag fel:

Eggy öröme

Lesz két szívnek,

Eggy nyugalma, eggy czélja!

Eggy élete,

Eggy értelme, (vagy: Itélete)

Nem lesz semmi fortélyja!