LXXVIII. ÉN SZIVEDET MÉG KÉREM...

1.

Én szivedet még kérem

Nékem legyen vezérem,

Mert mint hab ingadoz,

Mert nem juthat parthoz,

Mert ha ez nem lesz bérem,

Én holnapot nem irem!

2.

Nehéz téged szeretnyi,

S bár azért itéltetnyi;

De mégis megvetem

S ezeket nevetem:

Csak légy hozzám hajlandó

S örökössen állandó.

3.

Nincs én bennem változás,

Hanem igaz áldozás;

Nem tudok mutatni

Szint, s szivet árulni,

Tudok szivet tisztelni,

Szivet szivnek szentölni.

4.

Drága kincs szived nálom,

Kitől soha sem válom,

Bár tetszik, hogy álom;

Mégis declarálom;

Ha azt hivnek találom,

Hevséggel meghálálom.