LXXVII. CSAK AZON VAGY...

1.

Csak azon vagy,

Miként az fagy,

Hogy az tűzbül jeget tégy;

Praktikának,

Szin (És) lárvának

Hogy gyilkos szülője légy:

Igaz, egek, megvettetik,

Szeretett nem szerettetik,

S czégérnek kitétetik

vagy: Ah, s még megnevettetik!

2.

Nincs igaz ér,

Igaz csöpp vér

vagy: Nincs hiv csöpp vér

Istentelen szivedben;

Fene vadság

S csupa vakság

Volt egész életedben;

Egyhez soha nem hódultál,

Mivel mindenhez kész voltál

Igy mindentül kimultál!

3.

Gondolatra,

Pillantásra,

Nem tagadom, kész voltam;

Személlyedért

S vélt szivedért

Csak alig meg nem holtam;

Legkissebbre is vigyáztam,

Egy punctumban sem hibáztam,

Igy megbabonáztattam -

vagy: Igy megjutalmaztattam!

4.

A mit nyertél

Kereskedgyél

Tied az győzedelem;

Dicsekedjél

S kevélkedjél,

Hogy triumphálsz sziveken,

Illyen laurus koronáját

Nem kivánom, vitéz (dicső) ágját,

Csak kérkedjél illyekben!

5.

Már elhittem,

Annyit tettem,

Soha nem lesz változó;

Én szivemtül

Csak szived füll,

Lész egyedül áldozó:

Kit olly hivnek megismértél,

Hajszállal is megköthettél,

Láncz nélkül rabnak tettél.

6.

Igy ne átkozz,

És ne okozz,

Magad ismérd bünösnek;

Bátor bánom,

De akarom

Illy revancsát szivednek;

Tanulj rúlam mást szeretnyi,

Egy hiv szivet megböcsülnyi,

S olly könnyen nem változnyi -

vagy: S azt földhöz le nem vernyi!