LXIV. BÁR TIED AZ DIADALOM...

Ad notam: Had késértsen, édesgessen

1.

Bár tied az diadalom,

Mondják, hogy szerettelek,

Harcz volt érted s viadalom,

Csupán hogy ismértelek:

Ah, ah, ah, ah, hagyján,

Bárha ez úgy len is;

Jaj türjük, szenvedjük,

Bárha titkos kin is,

Mégis truczra kedvellek!

2.

Zárt pöcsétjit szüz szivünknek

Véltek fölszakasztani,

Lánczos frigyét vashitünknek

Agyarkodtak bontani;

Had, had, bátor ollykor

Még meg is nevetnek,

Szánom, nagyon bánom,

Illyent elkövetnek:

Még meg fogják siratni.

3.

Irigy mérgek, gyilkos férgek,

Titkon, mint szu emésztnek,

Fullánkokkal, nyelvlangokkal

Majd majd éppen elvesztnek;

Te vagy szivem, hivem,

Mégis, én édessem,

Gyöngyöm, kincsem, fényem,

Reményem, kegyessem:

Vagy halál vagy életem!

4.

Változással s kedvmulással

Folynak el az esztendők,

Tőrrel, pörrel, vérrel, bérrel

Az hiv szerelmes üdők:

Most bággyadok, hullok,

Lankadok s borúlok,

Most érted epedek,

Égek és szenvedek,

Fátum, hogy igy történnek!

vagy: Most nehezek ezek

S éppen kegyetlenek,

Fatum, hogy igy történnek.