LVII. NINCS RENDESSEBB MULATSÁG...

1.

Nincs rendessebb mulatság,

Mint az szines barátság,

Mivel az sem szerelmesség,

Sem pediglen nem gyülölség:

Nehéz is kimondani,

Mindkettőbül valami.

2.

Magamnak köll nevetnem,

Ha kivel igy köll élnem;

Noha nékem nem szokásom,

Hiv én minden pillantásom,

Ohajtásim igazak,

Fogadásim is azok.

3.

Mint az, ki néz tükörben,

Magát látja csak ebben,

Én is vagyok mert kintelen,

Ha mást látok, hogy hívtelen;

Bánom, hogy meg köll lenni,

Egy mértékkel fizetni.

4.

Boldog Isten, azt kérem,

Mit köllött még megérnem!

Azt gondoltam, lehetetlen,

Szines szivet, hogy szintelen:

De igazán próbáltam,

Magamrúl tapasztaltam.

5.

Előbb hittem, tüz hogy jég,

Földé lészen az kék ég,

Minden csillag eloltódik,

Egész tenger kiszáradik:

Mint szived csak habozzék,

Nem hogy igy megváltozzék.

6.

Csuda, könyved nem csordúl,

Hiv hozzád, ha igy borúl,

Azért is vagy olly mint márvány,

Mert szines vagy, mint szivárvány:

De megbánod véletlen’,

Reménlem és itélem.

7.

Én magamnak nem irok,

Nem könyvezem, nem sirok,

De másokat mivel szánom,

Szegényeket nagyon bánom:

Megbocsásd, ezt miveltem,

Néked úgy sem születtem.

8.

Egy pillantást nem nyertem,

Soha jó szót sem vettem,

Titkon ugyan elszenvedtem,

És magamban emésztettem;

Legyen azért végső szó:

Szines lélek, addio!