ÍGY NI...

Így ni, látod ennyi az egész,

Mi van ebben?... Nemde megy?

No de hogy páratlan ne legyen,

Nesze hát még ez az egy.

Jaj! Te kis csík, már elsiklanál?

A világért sem szabad!

Három a tánc s minden, ami jó!

S így vedd három csókomat.

Ráadásul még a többihez

Tedd el a negyediket!

Bizony isten örömest adom!

Édesörömest neked!

Végre - azt mondják, úgy jó a pénz,

Hogyha megszámlálva van;

Hanem a csók csak nem pénz talán?...

Hadd legyen hát számtalan.

Debrecen, 1844. január-február