S BOLDOG UTON...

S boldog uton szalad életem át,

Mígnem a sír komor éjjele lát.

Oh de ha szűmnek csalna reménye,

Róza! ha másra szállna kegyed;

S karjaidon más istenűlne

Téged imádó Dalma helyett:

Úgy ne tekints ide, oh ne emeld,

Lányka, egekbe ez árva kebelt.

Vagy valamint a nap ridegen néz

Éjszak utósó földeire:

Úgy közeledjék fénye fagyasztón

Rám szemeidnek; s nézetire

Bennem az érzetek árja kihal,

Boldog idők szelid álmaival.

Ostfiasszonyfa, 1839. nyarán