ISMÉT MAGYAR LETT A MAGYAR...

Ismét magyar lett a magyar,

Mert ekkorig nem volt a,

Hogy is lett volna? szolga volt,

S nem magyar, aki szolga!

Ismét magyar lett a magyar,

Bilincsét összetörte,

Mint ősszel a száraz levél,

Csörögve hull a földre!

Ismét magyar lett a magyar,

Kardot ragad kezébe,

Kardján a napsugár ragyog

S a bátorság szemébe’!

Ismét magyar lett a magyar,

Lángol, piroslik arca,

Kitűzött zászló mindenik,

Amely jelt ád a harcra!

Ismét magyar lett a magyar,

Egy sziv miljók keblében,

És dobbanása rémület

Az ellenség fülében!

Ismét magyar lett a magyar,

A síkra állt vitézül,

És a világ, a nagyvilág

Csodákat látni készül!

Ismét magyar lett a magyar,

S világvégéig az lesz,

Vagy iszonyúan és dicsőn

Mind, mind egy szálig elvesz!

Pest, 1848. július