A KONZERVATÍVOK

Mentünk az ellenség elé,

Mentünk előre bátran,

Ti ott hátul kullogtatok

Az előhad nyomában,

Árnyékával takarta be

Seregünk lomha testetek,

Nagy volt az út, nagy a meleg,

Az árnyék persze jól esett.

Midőn az ellenség előtt

Kiálltunk a csatára,

Ruhánkba kapaszkodtatok

És rángattatok hátra,

Szűköltetek kegyetlenűl,

És óbégattatok rutul:

„Ne lőjjetek, ne lőjjetek,

Félünk a puskaporszagtul!

Még van idő, még van idő,

Forduljunk vissza szépen,

Jobb otthon, sokkal jobb leszen

Kemence közelében;

Inkább hátunkra kancsukát,

Mint kezeinkbe kardokat,

Jertek haza, a kancsuka

Csak sebesít, de öl a kard.”

Ilyen vitézi csatadalt

Dudáltatok mögöttünk,

De isten segedelmivel

Mi megütköztünk s győztünk,

S ti drágalátos madarak,

Kibujtok most hátunk mögűl,

És orditoztok diadalt,

Hűhóztok istentelenűl.

Hohó, lassabban egy kicsit

És hátrább, hallják kendtek!

Jobban becsüljük kendteket,

Ha nem szemtelenkednek.

Csak magatokat teszitek

Bolondokká, ha vélitek,

Hogy e Judásörömmel itt

Minket bolonddá tettetek.

Pest, 1848. április