A KIRÁLYOKHOZ

Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok,

Ti királyok, nyílt őszinte szót,

Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy

Büntessétek a felszólalót;

Áll még Munkács, áll az akasztófa,

De szivemben félelem nem áll...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!

Szeretet... hah, ezt a szép virágot

Tövestül kitéptétek ti rég,

S kidobtátok azt az országutra,

S ott átment rajt a szekérkerék,

Amely megtört esküvésitekkel

Megterhelten világszerte jár...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!

Csak tűrnek már titeket a népek,

Csak tűrnek, mint szükséges roszat,

S nem szeretnek... odafönn az égben

Megszámlálták napjaitokat.

Majd halljátok a nagy ítéletszót

Attól, aki mindenkit birál...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!

Föllázítsam a kerek világot,

Föllázítsam-e ellenetek,

Hogy a dühnek Sámson-erejével

Milliónként nektek essenek?

Megkondítsam a halálharangot,

Hogy borzadjatok hangjainál?...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!

Nem lázítok, mert nincs erre szükség;

Mért ráznám meg erőszakosan

Azt a fát, amelynek a gyümölcse

Már túlérve, rothadásba’ van?

Ha megérik a gyümölcs, fájárul

Magátul a földre hull alá...

Bármit mond a szemtelen hizelgés,

Nincsen többé szeretett király!

Pest, 1848. március 27-30.