SZERETLEK ÉN, SZERETLEK TÉGED...

Szeretlek én, szeretlek téged,

Kedves kis angyalom,

Csak az fáj, hogy szerelmemet be

Nem bizonyíthatom.

Igy egyszerűen a szavamra,

Ha tetszik, nem hiszed,

És én mikép oszlassam el, ha

Vannak, kétségidet?

Születtem volna gazdag úrnak:

Bizonyságtételért

Egy-egy gyémántkövet dobnék el

Minden kis szavadért.

Ha királynak születtem volna:

Letenném koronám

Egy kis virágkoszoruért, mit

Kezecskéd fűzne rám.

Volnék szivárvány: kérnélek, hogy

Szineimet elfogadd,

És festess bennök szalagot, mely

Övezze derekad.

Ha volnék a világlátó nap:

Ott hagynám az eget,

S a nagyvilág helyett nem néznék

Mást, mint szemeidet!

Pest, 1848. január