HIDEG, HIDEG VAN OTT KINN...

Hideg, hideg van ott kinn,

Arról nem tehetek,

Nem is törődöm véle,

Szobám elég meleg.

Egykor... de mi közöm most

A múlthoz énnekem?

Nem, nem leszek hálátlan

Irántad, jelenem.

Te foglald egyedűl el

Egészen lelkemet,

Száműzve a jövő s mult,

Remény s emlékezet.

Mi is az a jövő s mult?

Ha zordon vagy ha szép,

Az mindegy, így is, úgy is

Tolvajnál nem egyéb.

Két tolvaj a jövő s mult,

Incselkednek veled,

Hogy szépszerén magokra

Vonják figyelmedet,

S míg jobbra-balra nézesz,

Ellopják hirtelen

A szép virágot, melyet

Eléd tett a jelen.

Nem fogtok most ki rajtam,

Zsebmetsző cimborák,

Pusztuljatok szemembül,

Lóduljatok tovább.

Te állj, te állj előttem,

Barátságos jelen,

Jóízüen merengek

Mosolygó képeden.

Nem vagy merész kalandor,

Regényes vad legény,

Kinek félvállán mente,

Sastoll a süvegén.

Fejeden házisapka,

Rajtad hálóruha,

Kezedben egy pohár bor,

Szádban török pipa.

Hadd rázzam meg, kedélyes

Barátom, kezedet,

E nagy karszékben töltöm

Estém szemközt veled.

Füstöljünk, iddogáljunk...

Vidáman ránk ragyog

A lámpa, feleségem

Szeme s a csillagok.

Pest, 1848. január