FELESÉGEK FELESÉGE...

Feleségek felesége,

Lelkemadta kicsikéje!

Jer ide már az ölembe,

Mulassak veled kedvemre.

Szerettelek lyánykorodban,

Szeretlek most százszor jobban,

Nem százszor, de ezerszerte,

Ha meg nem haragszol érte.

Nem is tudja a nőtelen,

Mi az igazi szerelem;

Hogy tudná az istenadta?

Mégcsak akkor tanulgatja.

Nőtelen ember szerelme

Csak virág a kalap mellett;

S most a szerelem énnékem

Lélekzetem, szivverésem.

De boldogok is vagyunk ám,

Ugye, lelkem kis Juliskám?

Meg se’ várjuk a halálunk,

Elevenen égbe szállunk!

Pest, 1848. január