CZAKÓ TEMETÉSÉN

† öngyilkosság által december 14, 1847

Könnyez a részvét... oh még a

Gyűlölség is, ha itt vóna,

Ejtene egy drágagyöngyöt,

Egy könyűt e koporsóra.

Magasan röpűlő szellem

Sülyedt a mély semmiségbe.

Tavasz dől, az ifjuságnak

Tavasza, a sír telébe.

Keresett-e rokon lelket,

S nem talált egy jóbarátot?

Vagy ki odalépe hozzá,

Eltaszítá őt magától?

Nagy a világ, nagy a világ,

Benne miljom embertárs van,

S ő e nagy világban, ő e

Milliók közt állt magában.

Végre lelt egy jóbarátot,

Jóbarátja a fegyver lett,

Mely szivéről lesegíté

Az életet, e nagy terhet.

Könnyez a részvét... oh még a

Gyűlölség is, ha itt vóna,

Ejtene egy drágagyöngyöt,

Egy könyűt e koporsóra.

Pest, 1847. december