BÍRÓ, BÍRÓ, HÍVATALOD...

Bíró, bíró, hívatalod

Nem játék, nem tréfadolog,

Jól meggondold, jól meggondold,

Ha a „halál” szót kimondod.

Hallga, hallga, nyílik szája...

Szól... kimondja: „halál rája!”

Elindulnak az ifjúér’,

Pallost köszörűl a hóhér.

Nap az égre emelkedik,

Ifju feje földre esik,

Nyaka vére fölfelé fut...

Milyen szép piros szökőkut!

Holdvilágos sárga éjfél,

Sírjából az ifju fölkél,

Halomtalan sírgödréből,

Az akasztófa tövéből.

Fejét veszi jobbkezébe,

Kapaszkodván üstökébe,

Ugy ballag a városba bé,

Birájának háza felé.

„Ártatlanul ölettél meg!”

A bíró ily szókra ébred,

És fölpattan az ajtaja,

Véres fej röpűl be rajta.

És ezután minden éjjel

A bírót e hang költé fel,

Jött az ifju éjfelenként,

És bedobta véres fejét.

Pest, 1847. november