AZ VOLT A NAGY, NAGY MUNKA...

Az volt a nagy, nagy munka,

Kicsiny kis feleség,

Mig megszereztelek, míg

Veled eljöheték.

Ha ilyen drága volna

Minden háznál a lyány.

Be kevés pap híznék meg

Az esketés diján.

Igaz, hogy ily leány nem

Minden bokorban nő,

S uramfia: poéta,

Rongyos poéta-vő!

Meg is tevé dicsően

A hat-vágás apád,

Hogy ily isten-csapástól

Menekjék a család.

És amidőn hiába

Volt minden izzadás,

S ég, föld dacára meglett

Az asszony-elhozás:

Eltört ugyan az útban

Kocsinknak kereke,

De nem hiszem, hogy a nagy

Áldás-súly törte le.

Azon áldásnak súlya,

Amellyel engemet

Ipam s napam magoktól

Eleresztettenek.

Azon az egyen most is

Csodálkozom nagyon,

Hogy az ajtón jövék ki

És nem az ablakon.

Mért is nem dobtak itt ki?

Tűrném a többivel;

A sok közt e kis tréfa

Nem is tűnt volna fel.

Koltó, 1847. október