JÓ KÖLTŐNEK TARTANAK...

Jó költőnek tartanak, s hogy

Az vagyok, én is hiszem,

De azért te ne magasztald

Verseimet, kedvesem.

Te előtted elpirúlok,

Hogyha dícsérsz engemet,

Oh mert érzem, hozzád képest

Érzem kicsinységemet.

A legkisebb gondolatban,

Mely fejedben tündököl,

A legkisebb érzeményben,

Mely kebled dagasztja föl,

Szemed egy pillantásában,

Mely titkon felém röpül,

Egy hangodban, mely futólag

Csengi lelkemet körül,

Egy mosolygásodban is több

Költészet van, kedvesem,

Mint az ötszázötven versben,

Melyet írtam összesen.

Szatmár, 1847. augusztus