PANYÓ PANNI

Panyó Panni hires nevem,

Pirulva kén említenem,

De lekopott rólam régen

Piros kendőm, a szemérem.

Ilyen magam fajtájának

Se’ országa, se’ hazája,

Vagyok a csárdák lakosa,

Keblem betyárok vánkosa.

Tolvajnéppel cimborálok,

Én vagyok az orgazdájok,

Lopott jószág csengő ára

Hever a ládám fiába’.

Tolvajoknak én danolok,

Tolvajokkal én táncolok.

Mulassatok, jó betyárok,

Van muzsika: varju károg.

Hej, sok derék ifju legény,

Ki nyakamon függött szegény,

Ott függ most az akasztófán,

Ördög négyágú villáján.

Hát magam mi véget érek?

Valahol megesz a féreg;

Ha már senkinek sem kellek,

A sövény alatt halok meg.

A sövény alatt dűlök el,

A cigányok temetnek el,

Valami vén cigány lök be

Dögkutyával egy gödörbe.

Jaj nekem, de neked, anyám,

Teneked még inkább jaj ám!

Téged számoltat meg isten,

Mert miattad lettem ilyen.

Szép, jó legény kért meg engem,

Ki szeretett, kit szerettem.

Az anyám lebeszélt róla,

Ez volt a siralmas óra!

Szerencs, 1847. július 9.