PUSZTA FÖLD EZ, AHOL MOST JÁROK...

Puszta föld ez, ahol most járok,

Istenért sem látni virágot,

Rajta bokor sincsen, ahol a

Fülemile-madár szólana,

Az este is felhős, fekete,

Nincs a csillagoknak híre se’...

Hogy jutottál mégis eszembe,

Barna kislyány, szívem szerelme?

Eszembe jutottál, édesem,

És most már úgy tetszik énnekem,

Mintha itten a szomszédomba’

Fülemile-madár szólana,

S mintha virágok közt ballagnék,

S csupamerő csillag voln’ az ég!

Körösladány, 1847. június 10.