TE AZ ENYIM, ÉN A TIED...

Te az enyim, én a tied,

Nekünk áll a világ!

Magas a nap fejünk fölött,

Messze földet belát,

De ameddig szeme elhat,

Nem lát nálunk boldogabbat.

Kicsiny leány az én rózsám,

Elfér az ölembe’.

Kicsiny leány az én rózsám,

De nagy ám a lelke,

Rózsám lelke egész ország,

Mégpedig a Tündérország.

Ha Juliskám eszembe jut,

Sötétben is látok,

Fényes szeme, fényes lelke

Hint reám világot;

Ha előttem e két fáklya,

Belátok a mennyországba. -

Tudod-e még, édesanyám,

Mikor gyerek voltam?

Kinn az utcán házunk előtt

Játszottam a porban,

Már ott az járt a fejembe:

Ha belőlem király lenne!

Kinevettél akkor, anyám,

Jóizűt nevettél,

Hogy fiad fejében ilyen

Balga gondolat kél.

De az isten meghallgatott,

Megsegített, király vagyok.

Király vagyok én, mióta

Bírom Juliskámat.

Nem fejemen, de szívemen

Hordom koronámat.

Eszemadta Juliskája

Szívem arany koronája!

Nagyvárad, 1847. június 1.