TŰZ

Nem akarok elrohadni,

Mint a fűzfa a mocsárban;

El akarok égni, mint a

Tölgy a fellegek lángjában.

Tűz kell nékem; víz maradjon

A békának és a halnak

És a rosz poétáknak, kik

Béka módra kuruttyolnak.

Te vagy az én elemem, tűz!...

Sokat fáztam életemben,

Szegény testem sokat fázott,

De meleg volt mindig lelkem. -

Jer, szeretlek szép leányka,

Jer, szeretlek szenvedéllyel;

De tüzes légy! máskülönben

Elmehetsz isten hirével.

Hej, kocsmáros, bort! ihatnám.

Tiszta bort! mert ha vizes lesz:

Megköszönhetd, ha kancsód a

Falhoz vágom, nem fejedhez. -

Csak igy élet ez az élet,

Tüzes lyánnyal, tüzes borral...

És - amit majd elfeledtem -

Nem maradhat még el a dal.

Mondjatok dalt, de tüzes dalt,

Mert szakadjon ki a nyelve,

Ki ugy dalol, hogy dalától

Nincsen a szív feltüzelve.

Nem akarok elrohadni,

Mint a fűzfa a mocsárban;

El akarok égni, mint a

Tölgy a fellegek lángjában!

Pest, 1847. május