HA ÉN KEDVESEMRŐL GONDOLKODOM...

Ha én kedvesemről gondolkodom,

Egy-egy virág minden gondolatom,

Gondolkodom rólad, szép kedvesem,

Ezt teszem napestig, egyebet sem.

Foly a lemenő nap arany vére

Violaszín hegyek tetejére.

Még messzebb van tőlem, kit szeretek,

Mint azok a violaszín hegyek.

Mért jár a nap keletről nyugatra?

Ha nap volnék, nem járnék én arra,

Nyugatról járnék én kelet felé,

Mert a legszebb lyány ott keleten él.

Feljött az égre az esti csillag,

Ma megint oly különösen csillog,

Felöltözött ünnepi ruhába,

Tán azért, mert kedvesemet látta.

Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?

Mikor leszesz megint közel hozzám?

Vajjon mikor nézek már szemedbe,

Szép szemedbe, hetedik egembe?

Pest, 1847. május