TEDD LE, BOJTÁR, A SUBÁDAT...

Tedd le, bojtár, a subádat,

Mennykő szántsa meg a hátad,

Látod, már a patak is letette,

Vele a langy tavasz letétette.

Falu végén foly a patak,

Fehér keble csak ugy dagad,

Dagad, dagad széles jókedvében,

Hogy az ég lenéz megint rá kéken.

Hová szállott a cinege?

Honnan jöttél, fülemile?

Akárhonnan, semmi gondom rája,

Csak te dalolj, bokrok furulyája.

Kizöldült a kis kert fája,

Mintha toll nőtt volna rája;

El ne röpülj, megtollasodott fa,

Hadd űljek rózsámmal árnyékodba.

Minek mégy a boltba, kislyány,

Pántlikát akarsz venni tán?

Nézd a mező szebb pántlikát árul,

Szebbet, ingyen, sok ezer virágbul.

Pest, 1847. március