EGY BARÁTOM AZ IFJÚSÁG...

Egy barátom az ifjúság,

Maholnap már ez is itt hágy,

S másra, tudom, helyébe nem

Akadok,

Jaj istenem, be magamra

Maradok.

Attól tartok, hogy ezután

Nem szeret már engem leány,

Vagy ha szeret, én nem tudom

Szeretni,

Kacsintanak, de hiába,

Szemei.

Attól tartok, hogy ezután

Nem gyűlölök már igazán,

Tán magam sem leszek rosz, de

Mi haszna?

Ha hidegen vállat rántok

A roszra.

Ha már ifjuságom elmegy,

Csak e kettő maradjon meg,

Legyek képes, aki hogyan

Érdemli,

Teljes szívből szeretni és

Gyűlölni.

Pest, 1847. január