KELLEMETLEN ŐSZI REGGEL...

Kellemetlen

Őszi reggel.

Kedvtelen, borús idő.

Hulldogál az

Elvirított

Őszi tájra az eső.

A szobában

Ketten űlünk

Együtt: én s az unalom.

Terhes vendég!

Mint malomkő

Csügg rajtam. De megcsalom.

Szépen titkon

A szobából

Kiröpítem lelkemet.

Szállj, lelkem, szállj

Messze, messze...

Útad napnyugatra vedd.

Napnyugatra

Vannak, akik

Én előttem kedvesek:

Agg szülők és

Ifju lyányka

S mind, akiket szeretek.

Járd be őket,

Járd be sorra,

S jőj meg késő est felé

Édességgel

Megterhelve,

Mint virágokról a méh.

Koltó, 1846. október 26. - november 5.