KOVÁCS JÁNOSNÉ EMLÉKKÖNYVÉBE

Jellemtelenség e kor bélyege;

Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,

Ami az embert emberré teszi,

E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,

Vagy legfölebb is állatok vagyunk.

Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza

S az emberiség kettős szent nevében:

Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,

Olts gyermekid szivébe jellemet,

Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.

És nem szükség, hogy mást is adj nekik,

Mindent adál, ha jellemet adál.

Debrecen, 1846. november 15.