VILÁGOSKÉK A CSILLAGOS ÉJSZAKA...

Világoskék a csillagos éjszaka,

Tárva-nyitva szobámnak az ablaka,

Az ablakból tekintetem az égen,

Lelkem pedig angyalomnak ölében.

A csillagos ég és az én angyalom

Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom.

Én legalább a világot bejártam,

De ezeknél szebbet sehol nem láttam.

Fogytán van a hold, úgy ballag lefelé

A megé a messze kéklő hegy megé.

A fogyó hold talán az én bánatom,

Oly halvány, hogy már csak alig láthatom.

Magasan áll a Fiastyúk az égen,

Szólanak a kakasok a vidéken,

Hajnalodik, hüvös csipős szél támad,

Hüvös szárnya legyintgeti orcámat.

Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek

Lefekünni és álmodni; de minek?

Álmodni ugysem tudnék én oly szépet,

Mint amily szép most előttem az élet.

Koltó, 1846. november 7-10.