ODA JÁROK, HOVA...

Oda járok, hova senki nem megyen,

Hogy a világ szeme észre se vegyen.

Nekiadom ott magam a bánatnak,

Szememből a könnyek csak úgy szakadnak.

Soha, soha ilyen őrült szerelem!

Nem tudom én, mit fog tenni énvelem!

Mérföldekre belátom a világot,

Szerelmemben egy lépésre sem látok.

Örökös bujdosásban van a lelkem,

Egyre űzi nyughatatlan szerelmem,

Hol lesz, hol lesz az én megpihenésem?

Öledben-e, lyány, vagy a sír ölében?

Szatmár, 1846. október 10. után